Tisztelt Partizáninfó szerkesztőség!
Először is azzal kezdeném, hogy email-címemben a 88 nem a titkos náci számmisztikára utal, hanem születési évemre. :) Amiért írok az az, hogy elmeséljek egy történetet, ami rólam szól, arról, miképp ábrándultam ki a magát nemzetinek valló oldalból. Nem is olyan régen még jómagam is "közéjük" tartoztam.
Körülbelül 15 éves koromban kezdtem el tanulmányozni saját magam műveltségének növelése céljából Szálasi, Hitler, Prohászka és egyéb szélsőjobboldali szerzők műveit, no meg persze kíváncsiságból is. Olvastam a Mein Kampf-ot, az Út és Cél-t, és még sok mást, és úgy éreztem megtaláltam a világnézetemet. Hozzátartozik, hogy erősen nemzeti érzelmű neveltetésben részesültem, magyarságomra most is büszke vagyok, de ma már "máshogy": tanulmányozom a régi, kereszténység előtti hitvilágunkat (sőt, azt tervezem, hogy írok majd róla egy könyvet, persze itt ne a szélsőjobb által propagált "mi már akkoris Jézust imádtuk" agymosásra gondoljanak), a nyelvünket, régi emlékeinket stb. Annak idején talán kamaszkori hévtől is fűttötten elért a lázadás héve, és keményvonalas (kimondom) náci lettem. Ahogy telt az idő megismerkedtem akkoriban hasonló gondolkodású fiatalokkal is egy idő után (vagyis csak "magányos" náci voltam jó darabig, akkoriban nem voltam még túl nyitott, barátkozó ember), akikkel eljártunk kocsmázni, sőt, egy darabig még a 64 Vármegyébe is beléptem, plakátoltunk, tüntetésekre jártunk stb. Ám egy idő után kezdtem valahogy nem jól érezni magam közöttük. Volt olyan, amikor kifejtettem, hogy nem értek teljesen egyet a keresztény eszmékkel (ez már egy másik történet), akkor egészen lehurrogtak. Egy idő után, ahogy egyre kevésbé tudtam összeegyeztetni világnézetemet a szélsőjobboldallal, több lett a konfrontáció, lassan én is zsidó meg "cionista" lettem a szemükben. Megszakítottam egyszerűen a kapcsolatot velük válaszként, egyrészt azért is, mert egyre inkább rájöttem, hogy ezek az emberek nagyon ostobák, erőszakosak és emiatt "cikinek" éreztem, hogy azt mondják rám, hogy közéjük tartozok. Idegesített, hogyha bármi más, nem politikai vagy történelmi témát akartam felhozni, az is zsidózásba meg cigányozásba fulladt részükről. (Egy példa: egyszer mesélni akartam egyik hobbimról, az élő harci szerepjátékról, ami átment poénkodásba hogy ők is szívesen játszanának ilyet éles fegyverrel a cigánynegyedben. Itt kezdtem érezni hogy tulajdonképpen leszarják, amit mondani akartam eredetileg...) De én még ekkor is arra gondoltam, hogy hát biztos csak ez a társaság hülye, akikkel én összeakadtam, de egyébként más "nemzeti radikálisok" (akkor már nem neveztem magam szélsőjobbosnak, orientálódtam már jó irányba), mint pl. a Tomcat biztos jó arcok. Ismét magányos lázadóvá lettem, de már nem hirdettem senkinek sem, max. ha valaki megkérdezte, illetőleg nem is látszott rajtam. Úgy értem, nem vettem fel pl. turulos pólót, mert tudatalatt éreztem hogy - bár én most is elítélem, amiért egyesek a turulmadarat "nácimadárnak" gúnyolják és hasonló dolgok (nem ártana rendbe tenni a fejeket néha antifa oldalon sem, ez tipikusan meg a buta punkok szokása) - emiatt engem is megbélyegeznek az értelmes emberek és akaratlanul is az őrjöngő kopaszokhoz sorolnak. (Igen, ez is egyfajta előítélet...) A lényeg hogy szépen lassan passzív "politizálóvá" váltam, a véleményem megvolt, de nem hirdettem senkinek hogy "fú, nézz már rám, itt vagyok a kibaszott acélbetétes bakancsommal meg nagymagyarországos pólómmal és üvöltetem a Nemzeti Frontot, én aztán nagy magyar vagyok!" A zene itt nagyon fontos lesz a történetben, egyrészt az hogy az ilyen zenékből is elegem lett, hisz mindegyik ugyanolyan szar (zenész-füllel meg pláne, fájdalmasan unalmas: például ha ismersz egy Kárpátia-albumot, hallottad az összeset). Másrészt nem tudok Önök mennyire vannak tisztában a black metal zenével, ha nem akkor röviden csak annyit, hogy ez a heavy metal egy underground, "avantgarde" ágazata, amely amellett hogy általában sötét, depresszív, kegyetlen atmoszférát tud varázsolni, a scene nevezetes kereszténységellenességéről is. Már évek óta megtetszett ez a műfaj, amikor az első ilyen zenét hallottam, teljesen magával ragadott, és azt kell hogy mondjam, teljesen rajongóvá váltam. Ez azonban sosem lehetett összeegyeztethető igazán a "nemzeti radikális"-ok (azaz: szélsőjobb) által vallott eszmékkel, akik anélkül, hogy ismernének, sátánistának hívnak engem. (Bevallom ez most már örömet okoz, ha bosszanthatom őket ezzel.) Bár valahogy én próbáltam összeegyeztetni az egészet, nem csak ezt, sok más dolgomat is, a filozófiámat, az okkult iránti érdeklődésemet és még folytathatnám... (De mint mondtam a zene fontos része életemnek, ezért is emeltem ki, illetve még a végén visszatérek rá), Azonban minél jobban próbálkoztam, annál inkább rájöttem, hogy ez lehetetlen. Sőt, szépen lassan kiábrándultam az egészből. Elkerültem egyetemre, ahol ismét összefuthattam a szélsőjobb és a "radikálisok" krémjével szerte az országból, és még mindig ugyanolyan kibaszott seggfejeknek tűntek élőben. Nem is azt mondom, hogy utálom őket, inkább azt, hogy szánom. Meg tudom érteni az ő világukat, hisz része voltam, tudom mi miatt lettek ilyenek, kik azok, akik félrevezetik őket. Az az igazság, a legtöbbjük hasonlít hozzám - legalábbis a régi énemre. Itt vagyunk egy szar kormányok által vezetett, korrupcióval, bűnözéssel (köztük ami a legnyilvánvalóbb: cigánybűnözéssel, ez szintén fontos tényező!), kilátástalansággal teli társadalomban (nem csak Magyarországról beszélek), gyakran rossz anyagi körülmények között nőnek fel (mint pl. én is), és idealista módon keresnek valami megoldást, fogódzkodót, keresnek valami csoportot, amihez tartozhatnak. Ha mondjuk ez politikai alapon szerveződik, akkor a legtöbb lázadó tini vagy valamiféle anarchista punk lesz, vagy náci. Azonban aki esetleg elgondolkodik mások tanácsain is (mint ahogy nekem kellett volna édesapám szavaira figyelnem akkor, amikor lebuktam még anno a suttogo.hu oldal nézegetésével), olvasni nem csak az adott bal- vagy jobboldal irodalmát, és így tovább. Sajnálom a legtöbb úgymond szélsőjobboldali fiatalt, mert nem találnak kiutat, nem mutat nekik senki se elfogadható alternatívát, bár amelyikük érzékenyebb és filozofikusabb alkat, az talán magától is rájön az ellentmondásokra.
Engem speciel a jéghegy csúcsaként az ért, amikor nemrégiben a kuruc.info teljesen ostoba, gyűlölködő módon egy szórakozóhelyet sátánista, zsidó (!) bulik üzemeltetőiként tüntetett fel, csak azért, mert egy black metal koncertsorozat neve az lett hogy "Christraping Fest". (Azt meg nyilván nem tudják az ostoba kurucinfósok, hogy nagyon sok black metal zenész és rajongó inkább mondható "jobboldalinak" még a kereszténység-ellenésségük ellenére is, de ez megint más téma.) Most jutottam el arra a pontra, hogy én ezekkel a bűnözőkkel nem vállalok többé közösséget. (Arról nem is beszélve, hogy volt egy titkolt "afférom" nemrég egy zsidó lánnyal, ha azt elmeséltem volna vajon mit reagáltak volna? :)) Sokat olvasgattam többek között az Önök oldalát is, és más irodalmat is, és ezért jutottam erre a döntésre, bár még kicsit most is furcsa régi énemre visszagondolva, hogy pont Önöknek, egy "kommunista-cionista-szabadkőműves" oldalnak írom meg ezt a vallomást, de valahogy kikívánkozott belőlem. Sőt, szeretném Önöket megkérni, hogy tegyék ki az oldalra ezt a levelet, hátha másnak is tanulságul fog szolgálni. Én azt a következtetést vontam le, hogy nem faji alapon gonosz valaki, hanem egyszerűen azért, mert egy ilyen elcseszett, gyűlölködő, ostoba és korlátolt, szar fajnak a gyermeke, mint az emberiség.
Tisztelettel:
"Dunkelheit"
Először is azzal kezdeném, hogy email-címemben a 88 nem a titkos náci számmisztikára utal, hanem születési évemre. :) Amiért írok az az, hogy elmeséljek egy történetet, ami rólam szól, arról, miképp ábrándultam ki a magát nemzetinek valló oldalból. Nem is olyan régen még jómagam is "közéjük" tartoztam.
Körülbelül 15 éves koromban kezdtem el tanulmányozni saját magam műveltségének növelése céljából Szálasi, Hitler, Prohászka és egyéb szélsőjobboldali szerzők műveit, no meg persze kíváncsiságból is. Olvastam a Mein Kampf-ot, az Út és Cél-t, és még sok mást, és úgy éreztem megtaláltam a világnézetemet. Hozzátartozik, hogy erősen nemzeti érzelmű neveltetésben részesültem, magyarságomra most is büszke vagyok, de ma már "máshogy": tanulmányozom a régi, kereszténység előtti hitvilágunkat (sőt, azt tervezem, hogy írok majd róla egy könyvet, persze itt ne a szélsőjobb által propagált "mi már akkoris Jézust imádtuk" agymosásra gondoljanak), a nyelvünket, régi emlékeinket stb. Annak idején talán kamaszkori hévtől is fűttötten elért a lázadás héve, és keményvonalas (kimondom) náci lettem. Ahogy telt az idő megismerkedtem akkoriban hasonló gondolkodású fiatalokkal is egy idő után (vagyis csak "magányos" náci voltam jó darabig, akkoriban nem voltam még túl nyitott, barátkozó ember), akikkel eljártunk kocsmázni, sőt, egy darabig még a 64 Vármegyébe is beléptem, plakátoltunk, tüntetésekre jártunk stb. Ám egy idő után kezdtem valahogy nem jól érezni magam közöttük. Volt olyan, amikor kifejtettem, hogy nem értek teljesen egyet a keresztény eszmékkel (ez már egy másik történet), akkor egészen lehurrogtak. Egy idő után, ahogy egyre kevésbé tudtam összeegyeztetni világnézetemet a szélsőjobboldallal, több lett a konfrontáció, lassan én is zsidó meg "cionista" lettem a szemükben. Megszakítottam egyszerűen a kapcsolatot velük válaszként, egyrészt azért is, mert egyre inkább rájöttem, hogy ezek az emberek nagyon ostobák, erőszakosak és emiatt "cikinek" éreztem, hogy azt mondják rám, hogy közéjük tartozok. Idegesített, hogyha bármi más, nem politikai vagy történelmi témát akartam felhozni, az is zsidózásba meg cigányozásba fulladt részükről. (Egy példa: egyszer mesélni akartam egyik hobbimról, az élő harci szerepjátékról, ami átment poénkodásba hogy ők is szívesen játszanának ilyet éles fegyverrel a cigánynegyedben. Itt kezdtem érezni hogy tulajdonképpen leszarják, amit mondani akartam eredetileg...) De én még ekkor is arra gondoltam, hogy hát biztos csak ez a társaság hülye, akikkel én összeakadtam, de egyébként más "nemzeti radikálisok" (akkor már nem neveztem magam szélsőjobbosnak, orientálódtam már jó irányba), mint pl. a Tomcat biztos jó arcok. Ismét magányos lázadóvá lettem, de már nem hirdettem senkinek sem, max. ha valaki megkérdezte, illetőleg nem is látszott rajtam. Úgy értem, nem vettem fel pl. turulos pólót, mert tudatalatt éreztem hogy - bár én most is elítélem, amiért egyesek a turulmadarat "nácimadárnak" gúnyolják és hasonló dolgok (nem ártana rendbe tenni a fejeket néha antifa oldalon sem, ez tipikusan meg a buta punkok szokása) - emiatt engem is megbélyegeznek az értelmes emberek és akaratlanul is az őrjöngő kopaszokhoz sorolnak. (Igen, ez is egyfajta előítélet...) A lényeg hogy szépen lassan passzív "politizálóvá" váltam, a véleményem megvolt, de nem hirdettem senkinek hogy "fú, nézz már rám, itt vagyok a kibaszott acélbetétes bakancsommal meg nagymagyarországos pólómmal és üvöltetem a Nemzeti Frontot, én aztán nagy magyar vagyok!" A zene itt nagyon fontos lesz a történetben, egyrészt az hogy az ilyen zenékből is elegem lett, hisz mindegyik ugyanolyan szar (zenész-füllel meg pláne, fájdalmasan unalmas: például ha ismersz egy Kárpátia-albumot, hallottad az összeset). Másrészt nem tudok Önök mennyire vannak tisztában a black metal zenével, ha nem akkor röviden csak annyit, hogy ez a heavy metal egy underground, "avantgarde" ágazata, amely amellett hogy általában sötét, depresszív, kegyetlen atmoszférát tud varázsolni, a scene nevezetes kereszténységellenességéről is. Már évek óta megtetszett ez a műfaj, amikor az első ilyen zenét hallottam, teljesen magával ragadott, és azt kell hogy mondjam, teljesen rajongóvá váltam. Ez azonban sosem lehetett összeegyeztethető igazán a "nemzeti radikális"-ok (azaz: szélsőjobb) által vallott eszmékkel, akik anélkül, hogy ismernének, sátánistának hívnak engem. (Bevallom ez most már örömet okoz, ha bosszanthatom őket ezzel.) Bár valahogy én próbáltam összeegyeztetni az egészet, nem csak ezt, sok más dolgomat is, a filozófiámat, az okkult iránti érdeklődésemet és még folytathatnám... (De mint mondtam a zene fontos része életemnek, ezért is emeltem ki, illetve még a végén visszatérek rá), Azonban minél jobban próbálkoztam, annál inkább rájöttem, hogy ez lehetetlen. Sőt, szépen lassan kiábrándultam az egészből. Elkerültem egyetemre, ahol ismét összefuthattam a szélsőjobb és a "radikálisok" krémjével szerte az országból, és még mindig ugyanolyan kibaszott seggfejeknek tűntek élőben. Nem is azt mondom, hogy utálom őket, inkább azt, hogy szánom. Meg tudom érteni az ő világukat, hisz része voltam, tudom mi miatt lettek ilyenek, kik azok, akik félrevezetik őket. Az az igazság, a legtöbbjük hasonlít hozzám - legalábbis a régi énemre. Itt vagyunk egy szar kormányok által vezetett, korrupcióval, bűnözéssel (köztük ami a legnyilvánvalóbb: cigánybűnözéssel, ez szintén fontos tényező!), kilátástalansággal teli társadalomban (nem csak Magyarországról beszélek), gyakran rossz anyagi körülmények között nőnek fel (mint pl. én is), és idealista módon keresnek valami megoldást, fogódzkodót, keresnek valami csoportot, amihez tartozhatnak. Ha mondjuk ez politikai alapon szerveződik, akkor a legtöbb lázadó tini vagy valamiféle anarchista punk lesz, vagy náci. Azonban aki esetleg elgondolkodik mások tanácsain is (mint ahogy nekem kellett volna édesapám szavaira figyelnem akkor, amikor lebuktam még anno a suttogo.hu oldal nézegetésével), olvasni nem csak az adott bal- vagy jobboldal irodalmát, és így tovább. Sajnálom a legtöbb úgymond szélsőjobboldali fiatalt, mert nem találnak kiutat, nem mutat nekik senki se elfogadható alternatívát, bár amelyikük érzékenyebb és filozofikusabb alkat, az talán magától is rájön az ellentmondásokra.
Engem speciel a jéghegy csúcsaként az ért, amikor nemrégiben a kuruc.info teljesen ostoba, gyűlölködő módon egy szórakozóhelyet sátánista, zsidó (!) bulik üzemeltetőiként tüntetett fel, csak azért, mert egy black metal koncertsorozat neve az lett hogy "Christraping Fest". (Azt meg nyilván nem tudják az ostoba kurucinfósok, hogy nagyon sok black metal zenész és rajongó inkább mondható "jobboldalinak" még a kereszténység-ellenésségük ellenére is, de ez megint más téma.) Most jutottam el arra a pontra, hogy én ezekkel a bűnözőkkel nem vállalok többé közösséget. (Arról nem is beszélve, hogy volt egy titkolt "afférom" nemrég egy zsidó lánnyal, ha azt elmeséltem volna vajon mit reagáltak volna? :)) Sokat olvasgattam többek között az Önök oldalát is, és más irodalmat is, és ezért jutottam erre a döntésre, bár még kicsit most is furcsa régi énemre visszagondolva, hogy pont Önöknek, egy "kommunista-cionista-szabadkőműves" oldalnak írom meg ezt a vallomást, de valahogy kikívánkozott belőlem. Sőt, szeretném Önöket megkérni, hogy tegyék ki az oldalra ezt a levelet, hátha másnak is tanulságul fog szolgálni. Én azt a következtetést vontam le, hogy nem faji alapon gonosz valaki, hanem egyszerűen azért, mert egy ilyen elcseszett, gyűlölködő, ostoba és korlátolt, szar fajnak a gyermeke, mint az emberiség.
Tisztelettel:
"Dunkelheit"
Partizaninfo: Le a kalappal!
