Nem méltóak Petőfihez sem

Sziasztok Partizánok!
A „nemzeti érzelmű” fiatalok számára szeretnék némi adalékkal szolgálni egy igazi forradalmár és szabadságharcos pontosan 160 évvel ezelőtti gondolataiból:”Pest, márczius 20. 1848
Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd.
Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok fel! E kettő ítéljen fölöttetek.
Ök nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így ők dobtak először sarat március 15-ikének szűz zászlajára! ... avagy nem áll-e azon e jelszó, és nem kiáltottátok-e velünk: Szabadság, egyenlőség, testvériség? Igen, ti velünk kiáltottátok ezt, de â013 most már látjuk â013 nem igazságszeretetből, hanem félelemből! ...
De legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett nehány zugprókátor, kik most széltire prédikálnak a zsidók ellen, s a ki az igazság mellett szót emel, arra a megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegetve. A nyomorúk! nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy ő nálok becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanismus barátai.”
A fenti részlet Petőfi Sándor 48-as naplójából való.
Nos, kedves radikális fiatalok és pártfogóik, zugprókátorok, a gyalázat apostolai, sikerült újfent sarat dobni március 15-ikének szűz zászlajára. Nyomorultak!
Arról nem is beszélve, hogy Hunnia zászlaján a sas kísértetiesen hasonlít a Habsburg címeren lévő sashoz, különbség pusztán csak annyi, hogy Hunniáé egyfejű.
Hunniában (ami köztudomásúan királyság lenne), szabad majd 1848-at ünnepelni?
Vajon mit szól majd Senkiházy György királyunk, ha egyszer egy lánglelkű forradalmár a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalja:

„Szívöknek minden porcikája rossz,

Már anyja méhéből gazságot hoz,

Vétek, gyalázat teljes élete,

Szemétől a levegő fekete,

S megromlik a föld, melyben elrohad

- Akasszátok föl a királyokat!”

Üdvözlettel:

Forró Vízet a Kopaszra

Partizaninfo: Halljátok, csőcselék! A szátokra ne vegyétek többet Petőfi nevét!!!!

Köszönetek!

Kedves Partizánok!

Köszönöm a léteteket, most már én is úgy érzem, hogy nagy szükség van Rátok!
Figyelem a hazug sajtót és most az a legújabb, hogy „túl erős könnygázt használtak a rendőrök”... Óóóóóóh! Hogy oda ne rohanjak!
Milyen szabadságharcosok ezek? Miféle gatyábavizelős forradalmárok ők? Csatába hívnak, üvöltik, hogy „fegyverbe, fegyverbe”, molotov koktélt dobálnak, versenyeznek ki a nagyobb mártír, de egy kis könnygáztól összepisálják magukat és fel vannak háborodva.
Hogy képzelik ezek a húgyforradalmárok a harcot? Hogy ők jönnek, támadnak, pusztítanak, a másik fél meg csak menekül? Ez lenne a hőstett? Hát nem! Ebből nem esznek!

Remélem olvassa ezt néhány betoji kis húgyhős és magába néz! Bár szerintem kár ilyet várni tőlük.
Ezeknek sem önkritikájuk, sem eszük, sem szívük, sem bátorságuk nincs, ahogy a rendkívül egyszerű főnöküknek, Butasz@rházy Györgynek sem, aki csak uszít aztán az első összecsapás kezdetén hazaszalad a komputer elé gratulálgatni.

Egy igazin szabadságharcos nem ilyen! Egy igazi szabadságharcos tudja, hogy veszíthet. Egy szabadságharcos tudomásul veszi, hogy tétje van a tetteinek. De ezek… Csak legyintünk rájuk. Sírnak egy kis könnygáztól, de már attól is sírnak-rínak, ha a rendőr igazoltatja őket. Fel vannak háborodva. Azonosítót követelnek, de ők eltakarják a bűzös pofájukat, mint az a kuruttyinfóra beirkáló kisfiú , aki kendővel eltakart pofával vonult egész nap a városban és még neki állt feljebb.

Köszönjük a rendőröknek! Köszönjük a magyar nép nevében. Szeretném, ha tudnák, hogy mi magyar emberek sokan, sok százezren, millióan nagyon izgultunk értük. Édesanyák, édesapák, gyermekek, barátok és szerelmek. Minden ismeretlen rendőrt a barátomnak a hősömnek éreztem és mindegyikükért nagyon aggódtam.
Szerencsére nem volt hiába! Néhány óra alatt sikerült elzavarniuk a gyáva csőcseléket és elkergetni őket egészen hazáig a számítógépük elé.
A sebesült rendőr hősöknek jobbulást kívánok és sok-sok további erőt, boldogságot!

Egy magyar édesanya